Frizbiről szól a mese

Levittem ma a reggeli sétához a frizbit, rég nem játszottunk már vele. Talán amikor kezdtek kihullani Hunter tejfogai, és bizonytalanabb lett a fogása, harapása, akkor tettem el a szekrénybe az egyébként teljesen puha, gumiból készült (direkt kölyökkutyáknak) korongot.

Szóval ma levittem, és érdekes, hogy mennyire máshogy áll hozzá, mint a labdához. Az utóbbit ugyanis már mindig visszahozza, leteszi elém (néha csak 1 méterre tőle, de 90%-ban a lábam elé) és várja a jutalmat. Feladatként kezeli, persze szeret is a labda után rohanni.

Na de a frizbit meglátja, és teljesen bepörög. Ezzel ugye inkább játszottunk, húzogatósat, stb., hogy megszeresse a korongot. Megszerette...:) Kb. úgy pattog, mint amikor ronggyal játszunk. Szerencsére amikor  dobni akarom - még mindig a "lebegtető",  a kutya előtt történő dobásokról beszélünk, amikor a korong csak felfelé repül, ergo nem ELdobom, hanem FELdobom - Hunter szépen megáll, kivárja, amíg feldobom, megpróbálja levadászni a levegőből, egész ügyesen. De onnantól kezdve az az övé, pontosabban az egy zsákmány, mint a rongy, amivel húzódzkodni lehet. Nem hozza oda elém, mint a labdát - látszik, hogy teljesen más kategória neki a kettő.

Szerintem ez nem is baj, a frizbi legyen is neki játék, meg aztán ha tényleg a freestylenál maradunk, ott úgysem kell beapportíroznia az elkapott korongot, mert már szalad is a következőért. Tehát én is ezt fogom tenni: veszek még egy frizbit, és ha Hunter elkapja a Frizbi1-et, akkor pár másodperc múlva már fel is mutatom neki a Frizbi2-t, és dobom is. Kíváncsi leszek... ha tényleg a "vadászat", a levegőben lévő korong elkapása neki az élmény benne, akkor azonnal otthagyja majd a Frizbi1-et a másikért.

Mindenesetre nekem meg gyakorolnom kell a helyes feldobást, mert gyanús, hogy ha nem tudja elkapni a frizbit a kutya, az az én hibám. Elvileg a korongnak teljesen vízszintesnek kellene maradnia a levegőben, így a kutya rá tud harapni. Megjegyzem, életemben tán 3x frizbiztem, összesen 20 percig:)

Amúgy is azt vallom, hogy ha a kutya nem tud megcsinálni valamit, amire amúgy anatomiailag képes lenne, akkor ne benne keressük a hibát, hanem magunkban. Jelen esetben például az én nem tökéletes dobásaimban:)

És mielőtt bárki megijedne: a frizbizés, ill. a korong levegőből levadászása jelenleg annyit tesz, hogy általában a kutya fejmagasságáig, néha pár centivel feljebb dobom fel a korongot. Ergo nem kell nagyokat ugrania, hiszen kölyök még.

Ide be akartam illeszteni valami nagyon-nagyon-nagyon profi freestyle videót, de berágtam azon, hogy mindenhol csak border colliek vannak (nagyon szeretem őket, de lehangolónak tartom, hogy a kutyás sportokban szinte csak velük lehet találkozni), úgyhogy inkább egy kevésbé profi, ellenben nem borderes, sőt: vizslás videót kaptok.

Frizbizünk! - avagy: Az ember összerakja a kirakós részleteit

Ha valaki olvasta az eddigi "a kutya nem labdamániás"  jellegű kesergéseimet, illetve hogy a rongyot viszont imádja, az már korábban rájöhetett arra,amire én csak kb 3. napja.

Nézzük át:

1. Hunter nem hozza vissza a labdát, ha kint játszunk. Szalad érte, de vissza már nem hozza, mert elvonja a figyelmét egy fűcsomó, vagy bármi más. Addig érdekes a frizbi, amíg üldözni lehet.
2. Ha kint kutyák vannak, és úgy dobom el a labdát, frizbit, akkor még csak utána sem szalad. Nem izgalmas.
3. Rongyot húzni, küzdeni viszont imád. Morog, repül, teljesen rápörög. Ha felveszek séta közben egy lombos gallyat, azzal is jót játszunk, olyankor csak rám figyel.
4. Kíváncsiságból levittem a rongyát a parkba, és amikor szabadon engedtem, elővettem a szakadt pólót. Nos. Hunter innentől kezdve rápörgött a rongyra, a közelemben maradt, vagy ha el is ment játszani más kutyákkal, simán behívható volt, csak fel kellett mutatnom neki a rongyot.
Ha kértem, ült, feküdt, szlalomozott - bármit megtett, hogy "rongyoljak" vele.
Ledöbbentem. A rongy lesz a mi "labdánk"? (Ugye általában vagy jutalomfalattal, vagy labdával lehet jutalmazni, motiválni a kutyákat munka közben)

És itt végképp letettem arról, hogy Hunterből frizbis kutya legyen.
Egy teljes napig. Aztán elkezdtem gondolkodni:)

Mit szeret Hunter?
Vadászni. Elkapni. Ugrani a rongyért. Üldözni.
Mindez mellettem zajlik, folyamatos interakcióban. Míg a frizbizés, ahogy eddig próbáltuk? Eldobom a frizbit, messzire, ő rohan... de hol marad a folyamatos izgalom?
S lőn a megvilágosodás: hiszen nem csak távolsági frizbizés létezik. Ott a freestyle. Ahol a kutya kergeti a korongot, figyel, elkapja, s már engedi is el, mert ugrik a következőért. Nincs unalmas behozatal, apport, csak "vadászat".

Így hát 2-3 napja frizbizünk Hunterrel:) Nem kell komoly dolgokra gondolni, hiszen neki még nem szabad sokat ugrálnia. Így néz ki a pár perces játék:
- előveszem a frizbit, pörgetem, elhúzom párszor a kutymorgó előtt -> Hunter rápörög
- húzódzkodunk vele egy kicsit, majd a "kérem" vezényszóra elengedi (ügyes)
- elgurítom a földön, elkapja, fejét rázva hozza vissza, megint küzdünk egy kicsit, majd elkérem tőle
- leguggolok, és lentről indítva feldobom a frizbit úgy, hogy vízszintesen maradjon a korong (szinte csak felfelé "lebeg" ekkor, egy kicsivel dobom csak magasabbra a kuty a fejmagasságánál)
- Hunter utánakap, és a legtöbbször már el is kapja - a levegőben pörgő korongot!

Tehát a kutya max. másfél méterre van tőlem, és egyszerűen levadássza a levegőből a frizbit. Diadalittasan megrázza, kicsit birtokolhatja a zsákmányt, majd elkérem tőle és újra dobom. Mindezt maximum 6-7x ismétlem, aztán elteszem a játékot.

És hol tartunk most?
Ha kint előveszem a frizbit, Huntert nem érdekli már a döglött galamb, a másik kutya, az emberek. Csak a zsákmány:)