Lájkvadász lettem

Neveztem Huntert egy facebookos versenyre, lehet lájkolni a képét, hátha nyerünk egy Noés ajándékcsomagot. Mondjuk egy bárkát....:)
Megosztásnak is örülünk.


Ide katt.

Tolatás

Ó,  igen: hátrálunk. Vagyis én nem, csak Hunter. Más szóval: tolat.
Aranyos trükk, és állítólag jót tesz a kutymónak is: "hátsó láb tudatosság fejlesztés".
Tegnap kezdtük el, ma már 5-6 lépést is szépen tolat a szagkapitány.

Frizbiről szól a mese

Levittem ma a reggeli sétához a frizbit, rég nem játszottunk már vele. Talán amikor kezdtek kihullani Hunter tejfogai, és bizonytalanabb lett a fogása, harapása, akkor tettem el a szekrénybe az egyébként teljesen puha, gumiból készült (direkt kölyökkutyáknak) korongot.

Szóval ma levittem, és érdekes, hogy mennyire máshogy áll hozzá, mint a labdához. Az utóbbit ugyanis már mindig visszahozza, leteszi elém (néha csak 1 méterre tőle, de 90%-ban a lábam elé) és várja a jutalmat. Feladatként kezeli, persze szeret is a labda után rohanni.

Na de a frizbit meglátja, és teljesen bepörög. Ezzel ugye inkább játszottunk, húzogatósat, stb., hogy megszeresse a korongot. Megszerette...:) Kb. úgy pattog, mint amikor ronggyal játszunk. Szerencsére amikor  dobni akarom - még mindig a "lebegtető",  a kutya előtt történő dobásokról beszélünk, amikor a korong csak felfelé repül, ergo nem ELdobom, hanem FELdobom - Hunter szépen megáll, kivárja, amíg feldobom, megpróbálja levadászni a levegőből, egész ügyesen. De onnantól kezdve az az övé, pontosabban az egy zsákmány, mint a rongy, amivel húzódzkodni lehet. Nem hozza oda elém, mint a labdát - látszik, hogy teljesen más kategória neki a kettő.

Szerintem ez nem is baj, a frizbi legyen is neki játék, meg aztán ha tényleg a freestylenál maradunk, ott úgysem kell beapportíroznia az elkapott korongot, mert már szalad is a következőért. Tehát én is ezt fogom tenni: veszek még egy frizbit, és ha Hunter elkapja a Frizbi1-et, akkor pár másodperc múlva már fel is mutatom neki a Frizbi2-t, és dobom is. Kíváncsi leszek... ha tényleg a "vadászat", a levegőben lévő korong elkapása neki az élmény benne, akkor azonnal otthagyja majd a Frizbi1-et a másikért.

Mindenesetre nekem meg gyakorolnom kell a helyes feldobást, mert gyanús, hogy ha nem tudja elkapni a frizbit a kutya, az az én hibám. Elvileg a korongnak teljesen vízszintesnek kellene maradnia a levegőben, így a kutya rá tud harapni. Megjegyzem, életemben tán 3x frizbiztem, összesen 20 percig:)

Amúgy is azt vallom, hogy ha a kutya nem tud megcsinálni valamit, amire amúgy anatomiailag képes lenne, akkor ne benne keressük a hibát, hanem magunkban. Jelen esetben például az én nem tökéletes dobásaimban:)

És mielőtt bárki megijedne: a frizbizés, ill. a korong levegőből levadászása jelenleg annyit tesz, hogy általában a kutya fejmagasságáig, néha pár centivel feljebb dobom fel a korongot. Ergo nem kell nagyokat ugrania, hiszen kölyök még.

Ide be akartam illeszteni valami nagyon-nagyon-nagyon profi freestyle videót, de berágtam azon, hogy mindenhol csak border colliek vannak (nagyon szeretem őket, de lehangolónak tartom, hogy a kutyás sportokban szinte csak velük lehet találkozni), úgyhogy inkább egy kevésbé profi, ellenben nem borderes, sőt: vizslás videót kaptok.

Megint képek

A vasárnapi oviban találkoztunk egy kedves fotós sráccal, aki gyönyörűséges ridgeback kölökkutyáját fényképezte a kerítésen kívülről, míg párja az ebet oviztatta a kerítésen belül.
Odakommandóztunk hozzá, és megkértük, csináljon pár képet Hunterről is...
Nagyon jók lettek, a kutymorgón lobog a bőr játék közben, a fülei szerteszét. Ide most jól beteszem (majdnem) az összeset,meg lehet csodálni a ridgeback-et is, például amikor épp fenékbe harapja Huntert:)

Elvileg ha rákattintasz egy képre, meg tudod nézni nagyobban is. Elvileg.

 

 

Ez, az, amaz

Megint sokáig nem tudtam írni.... Lenne mit mesélni minden nap, de 3 szakdolgozat írása mellett egyszerűen nincs idő.
Most csak random gondolatokat, eseményeket firkantok le. Morzsák:)

- Már nem köhög az eb (csak néha), viszont tegnap egész nap hányt. Nem maradt meg benne semmi, a vizet is sugárban kihányta. Tehetetlenség-érzés ON. Ma reggel újra állatorovos, aki közölte, hogy még a múltkori betegség terjedhetett le a gyomrára, emésztőrendszerére. Gyógyszert nem adott, megint a vitaminokkal jött ( már így is kap Ca-t és fél tabi multivitamint a kölyök - az utóbbiból 1-2 tabletta kéne, de jó tápot kap, nem akarom "túldoppingolni"), meg hogy áztassuk be neki a kaját, mert még mindig piros kicsit a torka.
És ne aggódjunk, amiért a kutya olyan volt tegnap, mint egy szerencsétlen agyonvert állat, akinek a farkát csóválni sincs ereje  - "a vizslák ilyen depressziósak tudnak lenni".
No comment.

- A kutyaoviban pár hete már a nagycsoportba jártunk, ahol mi voltunk a legkisebbek (nem kor, hanem méret és temperamentum alapján nagycsoport). Hunter mindig fekete lett a foglalkozás végére, könnyedén legyűrte őt bármelyik kutya. Részemről mondjuk nem bánom, hogy "hagyja magát": sosem agresszív, nem csinál problémát abból, ha a hátára fektetik - játéknak vesz mindent.
Viszont az "óvónénik" áttanácsolták a középső csoportba, mert talán mégsem jó a kutymorgónak, ha ilyen terminátorok szabadulnak rá:) A vele egy súlycsoportban lévőkkel felszabadultabban tud játszani, rohangálni.

- Múlt héten szép dicséretet kaptunk, fülig is ért a szám: ültetést, fektetést gyakoroltunk, akinek ment, az közben már a szemkontaktusra is gyúrhatott. Mivel Hunternek  nem probléma az ülés, fekvés parancsra végrehajtása, mi inkább azt gyakoroltuk, hogy a pozicíókban is minél tovább tartsa a szemkontaktust. Az óvónéni (ok, kiképző, persze, de így sokkal jobban tetszik) megnézett minket, és közölte, hogy Hunter "nagyon okos, figyelmes kutya", mi pedig "ügyesek vagyunk". Hurrá:)

- Ha a kutyaovin be kell hívni, és magunk mellett tartani a kutyánkat, Huntert egyre többször rálehet venni, hogy a tanult trükköket ott is végrehajtsa. Természetesem nem szlalomozok vele (még), de a forgás, felugrás, lábrapacsi, lelövés már megy. Nem győzöm ismételni: nem a mutatvány a lényeg ezekben a dolgokban, hanem az, hogy a kutya akár nagyon ingergazdag környezetben is figyeljen rém, és végrehajtsa, amit kérek.

- Apropó, behívás: egyre szebben megy ez is a kutyaoviban, csak a "bent maradást" kellene erősíteni. Mindig odarohan hozzánk a kutymorgó, ha hívjuk, de 2-3 másodperc múlva megy is vissza, főleg ha a többi kölyök még összevissza rohangál  (nagy a csábítás). El szeretném érni, hogy ilyenkor pórázra vétel nélkül is bent maradjon, amíg nem engedem útjára a "mehetsz" paranccsal.
Note: ha rászólok, hogy maradjon, az általában megállítja, de én enélkül szeretném, hogy bent maradjon, tehát hogy a behívás ne azt jelentse neki, hogy csak becsekkol, aztán megy is tovább. A behívás legyen egyenlő neki azzal, hogy "a gazdi hívott, szóval odamegyek hozzá, és ott is maradok, amíg mást nem mond".

- Egyre többször fordul elő, hogy felemelt lábbal pisil. Tudom, ez egy olvasónak nem hírértékű esemény, de mi büszkék vagyunk rá:) Viccesen csinálja: elkezd pisilni, közben eszébe jut, hogy fel kéne emelnie a lábát, de akkor meg olyan magasra emeli, hogy néha felborul.... Mókásan próbál egyensúlyozni az égbe emelt lábával.

- A bukfenc tanítását újrakezdtem, mert mint írtam régebben, Hunter valamiért a "nem szeretem" feladatok közé sorolta a trükköt: inkább pörög, forog, ugat, nyafog, de nem csinálja meg. Most is megvezetéssel gyakorlok vele, de figyelek arra, hogy ha fel is ajánlja már sokszor a teljes feladatot, akkor sem tekintem "megtanultnak" a dolgot, és nem kötöm még vezényszóhoz, csak ha már tényleg minden helyzetben jól megcsinálja kaja-segítséggel.
Múltkor ott ronthattam el ugyanis, hogy mivel már az elején sokszor átfordult teljesen, úgy gondoltam, ez már megy neki, hozzácsaptam a vezényszót, és onnantól kezdve csak kértem tőle, egyértelműnek véve, hogy tudja, mit várok tőle.
Most inkább megszerettetem vele a bukfencet: mindig csak 2-3x kérem tőle maximum, és mindig nagyon örülök, ha sikerül megcsinálnia, valamint különlegesen finom jutalomfalatot kap érte (pl.: konzervtápból egy darabka - odavan érte:))

- Már nagyon várjuk, hogy leessen az első igazi nagy hó, és megnézhessük, mit fog hozzá szólni a szagkapitány. Aranyosak tudnak lenni az állatok, amikor ismerkednek a mély hóval...

Fürdés után:

5 hónapos nagykutya:

A fene,,,,

Nem múlik Hunter köhögése...
Lassan két hete köhög, kapott már ambroxolt, mézet, vitamint, a kaját csak langyosan tesszük elé (a megszokott tápját beáztatjuk, hogy ne sértse a torkát), stb. Amikor egy hét után visszavittük az állatorvoshoz, hogy hát na már, nem válnak be a dolgok,  akkor az ambroxolt leváltottuk mucoprontra, kapott injekciót, továbbra is langyos víz, beáztatott kaja... Talán már nem olyan erőlködő, fuldokló, száraz a köhögése, persze, enyhült és felszakadozóbbá vált, de akkor is... már két hete.

Még kb. másfél hónappal ezelőtt volt egy ilyen köhögős időszaka, akkor rögtön injekciót kapott, el is múlt pár napon belül.

Szörnyű ez, most megértem, mit éreznek a kisgyerekes szülők, ha beteg a babájuk. Nem jó ez a tehetetlenség, ráadásul a kutyának (mint a kisbabának) sem tudod elmondani, hogy nyugi, minden rendben lesz. Mondjuk Hunter kedvét, mozgékonyságát nem befolyásolta a betegség, de egy-egy csúnyább köhögőroham után olyan kis szerencsétlenül állt és nézett ránk...
Ahhoz képest már jobb a helyzet. De nem múlik el, és ez dühítő.

Az meg vicces, hogy az ugyanaz történik, mint ha én vagyok "nem tudok kilábalni belőle"- beteg: mindenkinek van egy tuti, atombiztos tippje. Vegyél ilyen cseppet, olyan szirupot, pálinkát, fokhagymát, mézet, sót, párologtass, gyógynövényezz.... Egyszerűen mindenki, aki meghallja, hogy betegségről van szó, kötelességének érzi, hogy tudassa velünk, szegény felvilágosulatlanokkal, hogy van 1 olyan módszer, ami egészen biztosan használni fog.

Porszívó

Hunternek teljesen egyértelmű, hogy ha valamit mi leejtünk vagy ledobunk a földre a jelenlétében, ahhoz ő nem nyúlhat hozzá, csak ha mi kiadjuk a "tessék" parancsot. Okos kutya:)
De az is teljesen egyértelmű neki, hogy amit ő talál a lakásban, azt megeheti. Ergo ha nem látta, hogy azt mi ejtettük le, akkor az nem hozzánk tartozik, ergo ő vadászta, ergo övé, nemde?
Úgyhogy most nagyban prüszköl, és kis adagokban hányja ki a vöröshagymadarabkát, amit a konyhában porszívózott fel, mielőtt észrevettük volna. Buta kutya:)


Szóval ezen még dolgoznunk kell.....