Frizbiről szól a mese

Levittem ma a reggeli sétához a frizbit, rég nem játszottunk már vele. Talán amikor kezdtek kihullani Hunter tejfogai, és bizonytalanabb lett a fogása, harapása, akkor tettem el a szekrénybe az egyébként teljesen puha, gumiból készült (direkt kölyökkutyáknak) korongot.

Szóval ma levittem, és érdekes, hogy mennyire máshogy áll hozzá, mint a labdához. Az utóbbit ugyanis már mindig visszahozza, leteszi elém (néha csak 1 méterre tőle, de 90%-ban a lábam elé) és várja a jutalmat. Feladatként kezeli, persze szeret is a labda után rohanni.

Na de a frizbit meglátja, és teljesen bepörög. Ezzel ugye inkább játszottunk, húzogatósat, stb., hogy megszeresse a korongot. Megszerette...:) Kb. úgy pattog, mint amikor ronggyal játszunk. Szerencsére amikor  dobni akarom - még mindig a "lebegtető",  a kutya előtt történő dobásokról beszélünk, amikor a korong csak felfelé repül, ergo nem ELdobom, hanem FELdobom - Hunter szépen megáll, kivárja, amíg feldobom, megpróbálja levadászni a levegőből, egész ügyesen. De onnantól kezdve az az övé, pontosabban az egy zsákmány, mint a rongy, amivel húzódzkodni lehet. Nem hozza oda elém, mint a labdát - látszik, hogy teljesen más kategória neki a kettő.

Szerintem ez nem is baj, a frizbi legyen is neki játék, meg aztán ha tényleg a freestylenál maradunk, ott úgysem kell beapportíroznia az elkapott korongot, mert már szalad is a következőért. Tehát én is ezt fogom tenni: veszek még egy frizbit, és ha Hunter elkapja a Frizbi1-et, akkor pár másodperc múlva már fel is mutatom neki a Frizbi2-t, és dobom is. Kíváncsi leszek... ha tényleg a "vadászat", a levegőben lévő korong elkapása neki az élmény benne, akkor azonnal otthagyja majd a Frizbi1-et a másikért.

Mindenesetre nekem meg gyakorolnom kell a helyes feldobást, mert gyanús, hogy ha nem tudja elkapni a frizbit a kutya, az az én hibám. Elvileg a korongnak teljesen vízszintesnek kellene maradnia a levegőben, így a kutya rá tud harapni. Megjegyzem, életemben tán 3x frizbiztem, összesen 20 percig:)

Amúgy is azt vallom, hogy ha a kutya nem tud megcsinálni valamit, amire amúgy anatomiailag képes lenne, akkor ne benne keressük a hibát, hanem magunkban. Jelen esetben például az én nem tökéletes dobásaimban:)

És mielőtt bárki megijedne: a frizbizés, ill. a korong levegőből levadászása jelenleg annyit tesz, hogy általában a kutya fejmagasságáig, néha pár centivel feljebb dobom fel a korongot. Ergo nem kell nagyokat ugrania, hiszen kölyök még.

Ide be akartam illeszteni valami nagyon-nagyon-nagyon profi freestyle videót, de berágtam azon, hogy mindenhol csak border colliek vannak (nagyon szeretem őket, de lehangolónak tartom, hogy a kutyás sportokban szinte csak velük lehet találkozni), úgyhogy inkább egy kevésbé profi, ellenben nem borderes, sőt: vizslás videót kaptok.