Most csak random gondolatokat, eseményeket firkantok le. Morzsák:)
- Már nem köhög az eb (csak néha), viszont tegnap egész nap hányt. Nem maradt meg benne semmi, a vizet is sugárban kihányta. Tehetetlenség-érzés ON. Ma reggel újra állatorovos, aki közölte, hogy még a múltkori betegség terjedhetett le a gyomrára, emésztőrendszerére. Gyógyszert nem adott, megint a vitaminokkal jött ( már így is kap Ca-t és fél tabi multivitamint a kölyök - az utóbbiból 1-2 tabletta kéne, de jó tápot kap, nem akarom "túldoppingolni"), meg hogy áztassuk be neki a kaját, mert még mindig piros kicsit a torka.
És ne aggódjunk, amiért a kutya olyan volt tegnap, mint egy szerencsétlen agyonvert állat, akinek a farkát csóválni sincs ereje - "a vizslák ilyen depressziósak tudnak lenni".
No comment.
- A kutyaoviban pár hete már a nagycsoportba jártunk, ahol mi voltunk a legkisebbek (nem kor, hanem méret és temperamentum alapján nagycsoport). Hunter mindig fekete lett a foglalkozás végére, könnyedén legyűrte őt bármelyik kutya. Részemről mondjuk nem bánom, hogy "hagyja magát": sosem agresszív, nem csinál problémát abból, ha a hátára fektetik - játéknak vesz mindent.
Viszont az "óvónénik" áttanácsolták a középső csoportba, mert talán mégsem jó a kutymorgónak, ha ilyen terminátorok szabadulnak rá:) A vele egy súlycsoportban lévőkkel felszabadultabban tud játszani, rohangálni.
- Múlt héten szép dicséretet kaptunk, fülig is ért a szám: ültetést, fektetést gyakoroltunk, akinek ment, az közben már a szemkontaktusra is gyúrhatott. Mivel Hunternek nem probléma az ülés, fekvés parancsra végrehajtása, mi inkább azt gyakoroltuk, hogy a pozicíókban is minél tovább tartsa a szemkontaktust. Az óvónéni (ok, kiképző, persze, de így sokkal jobban tetszik) megnézett minket, és közölte, hogy Hunter "nagyon okos, figyelmes kutya", mi pedig "ügyesek vagyunk". Hurrá:)
- Ha a kutyaovin be kell hívni, és magunk mellett tartani a kutyánkat, Huntert egyre többször rálehet venni, hogy a tanult trükköket ott is végrehajtsa. Természetesem nem szlalomozok vele (még), de a forgás, felugrás, lábrapacsi, lelövés már megy. Nem győzöm ismételni: nem a mutatvány a lényeg ezekben a dolgokban, hanem az, hogy a kutya akár nagyon ingergazdag környezetben is figyeljen rém, és végrehajtsa, amit kérek.
- Apropó, behívás: egyre szebben megy ez is a kutyaoviban, csak a "bent maradást" kellene erősíteni. Mindig odarohan hozzánk a kutymorgó, ha hívjuk, de 2-3 másodperc múlva megy is vissza, főleg ha a többi kölyök még összevissza rohangál (nagy a csábítás). El szeretném érni, hogy ilyenkor pórázra vétel nélkül is bent maradjon, amíg nem engedem útjára a "mehetsz" paranccsal.
Note: ha rászólok, hogy maradjon, az általában megállítja, de én enélkül szeretném, hogy bent maradjon, tehát hogy a behívás ne azt jelentse neki, hogy csak becsekkol, aztán megy is tovább. A behívás legyen egyenlő neki azzal, hogy "a gazdi hívott, szóval odamegyek hozzá, és ott is maradok, amíg mást nem mond".
- Egyre többször fordul elő, hogy felemelt lábbal pisil. Tudom, ez egy olvasónak nem hírértékű esemény, de mi büszkék vagyunk rá:) Viccesen csinálja: elkezd pisilni, közben eszébe jut, hogy fel kéne emelnie a lábát, de akkor meg olyan magasra emeli, hogy néha felborul.... Mókásan próbál egyensúlyozni az égbe emelt lábával.
- A bukfenc tanítását újrakezdtem, mert mint írtam régebben, Hunter valamiért a "nem szeretem" feladatok közé sorolta a trükköt: inkább pörög, forog, ugat, nyafog, de nem csinálja meg. Most is megvezetéssel gyakorlok vele, de figyelek arra, hogy ha fel is ajánlja már sokszor a teljes feladatot, akkor sem tekintem "megtanultnak" a dolgot, és nem kötöm még vezényszóhoz, csak ha már tényleg minden helyzetben jól megcsinálja kaja-segítséggel.
Múltkor ott ronthattam el ugyanis, hogy mivel már az elején sokszor átfordult teljesen, úgy gondoltam, ez már megy neki, hozzácsaptam a vezényszót, és onnantól kezdve csak kértem tőle, egyértelműnek véve, hogy tudja, mit várok tőle.
Most inkább megszerettetem vele a bukfencet: mindig csak 2-3x kérem tőle maximum, és mindig nagyon örülök, ha sikerül megcsinálnia, valamint különlegesen finom jutalomfalatot kap érte (pl.: konzervtápból egy darabka - odavan érte:))
- Már nagyon várjuk, hogy leessen az első igazi nagy hó, és megnézhessük, mit fog hozzá szólni a szagkapitány. Aranyosak tudnak lenni az állatok, amikor ismerkednek a mély hóval...
Fürdés után:
5 hónapos nagykutya:
