Sok minden történt. Februárban Hunter "elvált szülők gyermeke" lett, és aki az elejétől olvasta a blogot, talán érti, mennyire nehéz volt ez. Gáborral ketten határoztuk el, hogy összeköltözés után lesz egy közös kiskutyánk. Együtt választottuk ki, együtt hoztuk el, együtt keltünk fel hozzá az első napokban éjjel.
Hunter is nehezen viselte a dolgot, miután Gábor elköltözött, még másfél hétig minden nap leült este 6 körül az ajtó elé (6-ig dolgozott az "apa"), és várta őt. G. nem keresi a lehetőséget, hogy találkozzon a kutymóval - ezt sosem hittem volna.
A kismókus azóta nagykutya lett, gyönyörűséges, és okosabb, mint azt valaha is reméltem volna.
Viszont nem kell aggódni, még mindig kajla idióta is egyben, de nagyszerűen elszórakoztatja magát, amíg én pl. filmezek, lásd lentebb.
Sok mindent tanult, fejlődött... Ha van rá igény, folytatom a blogot. Van rá igény?
4 megjegyzés:
Én szoktam olvasnit, jó lenne, ha folytatnád.
Én is olvasom! Érdekes sztorik, jó stílus, szerintem folytasd!
énisénis
Én is szívesen olvasom!!! :D
Megjegyzés küldése