Zokniskodás

Divatos trükk, elkezdtük hát mi is: zoknilehúzós móka.

Ezt most tisztán formálással szeretném megtanítani Hunternek. Az első próbálkozás eredményei:
- nyáltól csöpögő zokni a lábamon
- zavarában sikítva ásítozó-nyüszögő kutya

Mivel mostanság a "hozzám"-parancsot használtam a leggyakrabban, Hunter beült elém a lehető legszorosabban, és áhitosan nézett. Kis idő elteltével  - mikor rájött, ez most nem jön be - elkezdett vinnyogni, sípolni. Mindig ezt csinálja formálásnál, valószínűleg sokkal többet kellene ezt a módszert gyakorolnunk, hogy jókedvűen, felszabadultan kísérletezzen.

Végül odáig eljutottunk, hogy jól összenyalogatta a zoknimat (amit ugye kicsit lejjebb húztam, hogy meg tudja fogni).

Anno Chesternek, a spánielemnek nagyon könnyen megtanítottam ezt a trükköt, pedig akkor még a klikkerről nem is hallottam. Azt hiszem, játékból indultunk ki, billegtettem előtte a félig lehúzott zoknimat, ő elkapta, én bíztatni kezdtem... Mindebből pár alkalom után az lett, hogy bármilyen zoknit le tudott húzni a lábamról, kicsit megrázta azért, de aztán odaadta nekem. És imádta.
Bár csábító, de Hunterrel maradok a formálásnál. Egyrészt, mert ő alapból zoknilopós típus (lenne, ha hagynánk), és így tán nem lesz abból probléma, hogy megértse: zoknit csak feladat esetén vehet a szájába.
Másrészt meg mert imád rongyozni, de komolyan: megőrül érte. Nála nem lenne olyan magától értetődő, hogy miután leráncigálja a lábamról a zoknit, utána tegye is le.

Szóval, lehet drukkolni, fogadásokat kötni, én azt mondom, 3 napon belül meglesz a feladat (bátor kijelentés vizsgaidőszakban, de egyszer élünk).