Voltunk kutyaoviban!

Az Őrmezői kutyasuliba mentünk el, egy hónapja voltunk már ott (akkor még Huntert itthon hagytuk), tetszett,amit láttunk.

Most rengetegen voltunk ovisok, a kifliméretű tacskókölyöktől kezdve a mackós pireneusin át a szőrgombőc keverékig mindenféle kutyagyerek hancúrozott-ugatott-ismerkedett-szaglászott. Mindet meg akartam dögönyözni!
Nem tettem,erős vagyok.

Két másik kis vizsla is volt Hunterön kívül (ez kb. olyan idiótán néz ki leírva,mint a "baconös") , az egyik szintén 3 hónapos, csak lány, a másik már kicsit nagyobb fiú - szépek voltak.
Hunter imád ismerkedni, játszani, soha nem volt még gondja más kutyákkal, most is teljesen felszabadultan viselkedett, haverkodott mindegyik ebbel, a lányoknak udvarolt is.... erről majd bővebben később, a lényeg az, hogy elég korán érő típus Őkajlasága.

Összességében pedig ügyes volt, a behívások alakulnak, az első "szélrózsa-futásnál" nagyon tetszett, ahogy megállt a nagy kavarodásban, és figyelt, honnan hallja a hangunkat, keresett minket.
A másodiknál épp ivott, és az nagyon lekötötte a figyelmét, mi meg a pálya túlsó végéről hívtuk - így csak segítséggel sikerült, az egyik óvónéni útba igazította a maflát.
A harmadiknál is messze volt tőlünk, először végigjárt pár embert,aztán észrevett minket, és szépen odajött hozzánk - klikk, virsli, boldogság.

Doktorosdi-játék következett: a kutyának fel kellett állnia egy rögtönzött "asztalra", ahol megtapogatták,megnézték a fülét, fogait. Hunterrel most sem volt probléma, bátran felmászott az asztalra, farokcsóválva fogadta a tapogatást, tipikus vizsla: imádja, ha hozzáérnek.


Az utolsó feladatnál (az ovónénik megfogják a kutyát,mi elszaladunk, elbújunk egy sátor mögé,miközben folyamatosan hívjuk) Hunter rohant szépen hozzánk, nem lófrált el.

Elég kevés feladatra jutott idő, többször is betrappoltak kamerákkal, fényképezőgépekkel, forgatás zajlott épp.  Korom Gábor problémás kutyát nevel, hmm. Legyen egy magyar Cesar Millan show? Mindenesetre kíváncsi leszek a filmre, vagy sorozatra, meg aztán sosem árt, ha az emberek látják a tévében is a kutyasulikat. Hátha kedvük támad kicsit foglalkozni a hátsó kertben unatkozó kutyájukkal.... Szóval remélem, sikere lesz a dolognak.
Az mondjuk nem mindenképp tetszett, hogy az oktató által "masszív agresszívként" jellemzett kutyát behozták a kis ovisok közé, ahol volt több  olyan tenyérnyi kiskutya is, aki még sosem volt kutyák közt, alapból félt... Szerencsére az agresszor nem csinált bajt, nem verekedett, pedig az oktató pont ezért hozta be. (Hogy jól lefilmezzék, ahogy megtép-harap egy kiskutyát, aki első alkalommal van oviban?)


Hamar eltelt az egy órás foglalkozás, bezsebeltük a szokásos dícséreteket (milyen gyönyörű, szép, aranyos, mekkora lesz,stb), elindultunk hazafelé. Hunter még játszott volna, de igazából úgy elfáradt a hihetetlen ingeráradattól és a sok hancúrozástól, hogy azóta is csak alszik, vagy kómásan jár-kel.


Délután klikkereztünk egy kicsit, mókás, ahogy a lelövős trükknél sokszor nyafog egyet,mielőtt eldőlne, így még életszerűbb a dolog.
A szlalomból kivettem a fakanalat (pálcát..), az első lépésnél mutatom neki az ujjammal,merre, onnantól kezdve már csak a vezényszót mondom ("át") - megy neki.
Még nem gyorsan és folyékonyan, de majd kialakul, ilyen pici korban még nem véresen komoly dolgok ezek. Meg nagy korban sem. A lényeg, hogy jól érezzük magunkat közben.


Kutyaovis kép még nincs, jövő héten majd viszek fényképezőgépet. Itt a két srác hülyéskedik épp, bár Gáborból nem sok látszik: