Hétfőn elmentünk kirándulni a Pilisbe, kíváncsiak voltunk,mit szól Hunter az erdőhöz.
Őszintén szólva, hihetetlen élmény volt. A 4 hónapos hiperaktív kiscsikó teljesen megváltozott az erdőben. Nem rohangált-ugrándozott-idiótáskodott, mint a kutyafuttatón, parkokban, Duna-parton. Valahogy "megkomolyodott" arra az időre. Nem ment el messzire tőlünk, 3-4 méteren belül maradt mindig, orra a földön, módszeresen haladt, egyenletes tempóban, átnézett egy-két bokrot, beleszagolt egy üregbe, majdnem fogott egy egeret is (végül eliszkolt a kisegér). Folyamatosan nézte, merre vagyunk, és ha kicsit külön váltunk (teszem azt, Gábor épp tüzet rakott,én meg elmentem még fáért), akkor ide-oda szaladt köztünk, mindkettőnket "ellenőrizve".
Teszteltük is kicsit a kutymót, volt, hogy lemaradtam és elbújtam, míg ők Gáborral haladtak előre. Hunter hallotta maga mögött a lépteket, így nem vette észre, hogy kevesebben követik.... Aztán amikor kellőképp eltávolodtak tőlem, elkezdtem hangosan hívni őt. Nagyon édes volt: azonnal felkapta a fejét, megmerevedett, körbenézett, észrevette, hogy nem vagyok ott, és onnantól kezdve mint akit puskából lőttek ki, rohant vissza, keresett engem.
Amikor letáboroztunk, Hunter átvizsgálta a táborhelyünk 4-5 méteres körzetét, aztán lefeküdt, de ha valami (hangosabb madár az avarban) közeledett felénk, felemelte a fejét, és mély torokhangon, figyelmeztetően morgott egyet - ilyet se hallottunk tőle még soha.
Amikor letáboroztunk, Hunter átvizsgálta a táborhelyünk 4-5 méteres körzetét, aztán lefeküdt, de ha valami (hangosabb madár az avarban) közeledett felénk, felemelte a fejét, és mély torokhangon, figyelmeztetően morgott egyet - ilyet se hallottunk tőle még soha.
A lényeg: tetszett, amit láttunk. Összességében egy komoly, fegyelmezett, mindenre figyelő vizsla lett belőle arra az időre, amíg az erdőben bóklásztunk.
És hihetetlenül izgalmas hírek: a szagkapitány olykor már tudatosan emelt lábbal pisil. Nem gyakran, de ha megteszi, nagyon szépen emeli a lábát, mi meg el vagyunk ájulva tőle. Különösen az "apja" büszke ilyenkor:)
Valamint megjelent az első maradandó foga is. Még csak pici, most bukkant ki, de már tolja ki a tejfogat, aminek a helyére érkezik. Az a tejfog jelenleg annyira lötyög már, hogy szerintem kézzel könnyedén ki tudnám húzni - nem kell félni, nem teszem meg.
Valamint megjelent az első maradandó foga is. Még csak pici, most bukkant ki, de már tolja ki a tejfogat, aminek a helyére érkezik. Az a tejfog jelenleg annyira lötyög már, hogy szerintem kézzel könnyedén ki tudnám húzni - nem kell félni, nem teszem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése