mi

llkk

2011. november 18., péntek

Tanácstalanság

Tiszteletben tartani. Valakit, valamit.
Társas interakcióban:)
Nem is olyan egyszerű.

Nekünk ugye most itt van Hunter, itt is lesz az elkövetkezendő 15-99 évben:) Fontos nekünk, családtag. Gyerek még, 4,5 hónapos.
Senki nem várja el egy másik embertől, hogy a "gyerekét", akiről gondoskodik, magára hagyja pár napra.
De azt is tiszteletben kell tartani, ha valaki nem akar kutyát látni a házában, mert még aszerint gondolkodik, hogy a biztosan minden kutya büdös, koszos, mindent szétrág, mindent lepisil, bekakil, ettől függetlenül jófej a kutya, de a kertben a helye.

Nos, én tiszteletben tartom az ő gondolkodását, még ha nagyon, nagyon nem is értek vele egyet.
Az, hogy ő tiszteletben tartja-e, hogy nekünk Hunter családtag, aki megszokott egy rendet, aki párhetes korától megszokta, hogy nincs kizárva sehova - ez jó kérdés.
De a két vélemény, mondhatni attitűd nem egyeztethető össze.

A sztori: el akartunk utazni apámhoz Szegedre. Nagy kertje van, a kertben kis társasági kutya, apám nem éppen kutyaértő ember, naponta ad neki enni,ennyi. Sétálni nem viszi.
Közöltük, hogy magunkkal vinnénk Huntert is, tekintve hogy még kölyök, és nem nagyon van olyan, akire rábíznánk, meg nem is szeretnénk 2-3 napra távol lenni tőle.
Ok, vihetjük, persze. De a házba nem jöhet be.
Én: Na de teljesen szobatiszta, ő maga is tiszta, nem tesz kárt semmiben, és megszokta, hogy velünk van, egy idegen helyen kizárva...
Ő: Nem jöhet be kutya a házba.
Azt már nem kezdtem el magyarázni, hogy Hunter valószínűleg végignyüszítené az éjszakát, ha egy idegen helyen, kint kéne aludnia, távol tőlünk. Másrészt meg: hideg van, és azt elvárni az ő kutyájától, hogy egy ismeretlen betolakodóval megossza a kutyaházat.... enyhén nevetséges.
Így hát itthon maradtunk.

Anyámék sem tartanak bent kutyát, de tiszteletben tartották, hogy mi igen - amikor látogatóba mentünk, természetes volt, hogy Hunter bemehetett a lakásba.

Mi lehet a megoldás?
A ház az ő háza - ebbe nem szólhatok bele, ő hozza a szabályokat.
Hunter az én családom tagja, a "részem" - ebbe ő nem szólhat bele. Ahogy azt sem mondhatná, hogy ne vigyem magammal Gábort.

Van megoldás?

2 megjegyzés:

k_emese írta...

Teljesen átérzem a helyzetet, nálunk is van ilyen probléma a családban.Nem megyünk Pankával oda,ahova nem jöhet be velünk. Ez városon belül megoldható mert otthon szépen megvár. Nem tudjuk senkire bízni több napra, illetve nem is szeretnénk, ezért ha találkozni akarnak velünk a távolabb élő rokonok majd ők eljönnek hozzánk. Sajnos köztes megoldás számunkra sincs.

Névtelen írta...

Szia! Én a helyetekben ugyanígy döntenék... elvégre nem egy-két óráról van szó, hanem napokról.
A papádnak kell döntenie, hogy ha látni akar benneteket két választása van, vagy ő megy hozzátok - ahol bent van a vizsla -, vagy elfogadja az álláspontotokat és veletek együtt őt is beengedi.
bkata