Újabb felfedezés

Na,most, hogy kiderült, hogy nem vonzok olvasótömegeket, a kérdés el van döntve: arról írok, amiről akarok:)

Most például arról, hogy Gáborral és Hunterrel szintet léptünk. Így együtt, hárman.
Vagy csak mi ketten, kétlábúak?

Ugyanis eddig az volt a problémánk, hogy Hunter már egész szépen tud sétálni pórázon - ha egyedül viszem le. Vagy ha Gábor viszi le egyedül. Valószínűleg a nemrég leírtak miatt: olyankor csak rá figyelünk, ő meg ezt érzi. Ha ketten sétálunk vele, mindenképp megoszlik a figyelmünk, hiszen azért csak beszélgetünk, stb.

Így hát a közös séták elég gyötrelmesek voltak, nem kényelmes úgy csinálni a pórázfegyelmet (ha megelőz, megállok vagy a másik irányba indulok), hogy egy másik ember is sétál velem, mert neki nem túl nagy móka ez.
Ámde.
Egy karikacsapásra megváltozott minden, és jelenleg Hunter szebben sétál akkor, ha ketten megyünk vele, mint ha egyedül viszem.
Miért? Mert heurékáztunk egyet:)
Kitaláltuk, hogy "falkásat" játszunk, miközben sétálunk, azaz nem úgy megyünk, hogy mi ketten fogjuk egymás kezét, a kutya meg valamelyikünk oldalán, hanem Hunter közöttünk jön, és mi zárjuk őt közre. Oldalra így semmiképp sem tud kitérni - de ami meglepő volt, hogy előrefelé, amerre ugyebár sietni szokott, így nem is akart. Szépen jött köztünk, nem előzve meg minket.
Biztos van erre profibb magyarázat is, de nekem az jutott eszembe, hogy talán így tényleg azt érzi: falkaként vándorlunk. És így, kettőnket megelőzni már "nincs pofája", mert ezzel ugye kinevezné magát falkavezérnek... ez meg azért égbekiáltó szemtelenség lenne részéről:)

Úgyhogy jelenleg nagyon szépek vagyunk, ha sétálunk: két felnőtt gazdi között halad a poronty. Beszélgetni így is tudunk Gáborral, egymás kezét fogni annyira már nem, de ennyit tán kibírunk.