Frizbiről szól a mese

Levittem ma a reggeli sétához a frizbit, rég nem játszottunk már vele. Talán amikor kezdtek kihullani Hunter tejfogai, és bizonytalanabb lett a fogása, harapása, akkor tettem el a szekrénybe az egyébként teljesen puha, gumiból készült (direkt kölyökkutyáknak) korongot.

Szóval ma levittem, és érdekes, hogy mennyire máshogy áll hozzá, mint a labdához. Az utóbbit ugyanis már mindig visszahozza, leteszi elém (néha csak 1 méterre tőle, de 90%-ban a lábam elé) és várja a jutalmat. Feladatként kezeli, persze szeret is a labda után rohanni.

Na de a frizbit meglátja, és teljesen bepörög. Ezzel ugye inkább játszottunk, húzogatósat, stb., hogy megszeresse a korongot. Megszerette...:) Kb. úgy pattog, mint amikor ronggyal játszunk. Szerencsére amikor  dobni akarom - még mindig a "lebegtető",  a kutya előtt történő dobásokról beszélünk, amikor a korong csak felfelé repül, ergo nem ELdobom, hanem FELdobom - Hunter szépen megáll, kivárja, amíg feldobom, megpróbálja levadászni a levegőből, egész ügyesen. De onnantól kezdve az az övé, pontosabban az egy zsákmány, mint a rongy, amivel húzódzkodni lehet. Nem hozza oda elém, mint a labdát - látszik, hogy teljesen más kategória neki a kettő.

Szerintem ez nem is baj, a frizbi legyen is neki játék, meg aztán ha tényleg a freestylenál maradunk, ott úgysem kell beapportíroznia az elkapott korongot, mert már szalad is a következőért. Tehát én is ezt fogom tenni: veszek még egy frizbit, és ha Hunter elkapja a Frizbi1-et, akkor pár másodperc múlva már fel is mutatom neki a Frizbi2-t, és dobom is. Kíváncsi leszek... ha tényleg a "vadászat", a levegőben lévő korong elkapása neki az élmény benne, akkor azonnal otthagyja majd a Frizbi1-et a másikért.

Mindenesetre nekem meg gyakorolnom kell a helyes feldobást, mert gyanús, hogy ha nem tudja elkapni a frizbit a kutya, az az én hibám. Elvileg a korongnak teljesen vízszintesnek kellene maradnia a levegőben, így a kutya rá tud harapni. Megjegyzem, életemben tán 3x frizbiztem, összesen 20 percig:)

Amúgy is azt vallom, hogy ha a kutya nem tud megcsinálni valamit, amire amúgy anatomiailag képes lenne, akkor ne benne keressük a hibát, hanem magunkban. Jelen esetben például az én nem tökéletes dobásaimban:)

És mielőtt bárki megijedne: a frizbizés, ill. a korong levegőből levadászása jelenleg annyit tesz, hogy általában a kutya fejmagasságáig, néha pár centivel feljebb dobom fel a korongot. Ergo nem kell nagyokat ugrania, hiszen kölyök még.

Ide be akartam illeszteni valami nagyon-nagyon-nagyon profi freestyle videót, de berágtam azon, hogy mindenhol csak border colliek vannak (nagyon szeretem őket, de lehangolónak tartom, hogy a kutyás sportokban szinte csak velük lehet találkozni), úgyhogy inkább egy kevésbé profi, ellenben nem borderes, sőt: vizslás videót kaptok.

Megint képek

A vasárnapi oviban találkoztunk egy kedves fotós sráccal, aki gyönyörűséges ridgeback kölökkutyáját fényképezte a kerítésen kívülről, míg párja az ebet oviztatta a kerítésen belül.
Odakommandóztunk hozzá, és megkértük, csináljon pár képet Hunterről is...
Nagyon jók lettek, a kutymorgón lobog a bőr játék közben, a fülei szerteszét. Ide most jól beteszem (majdnem) az összeset,meg lehet csodálni a ridgeback-et is, például amikor épp fenékbe harapja Huntert:)

Elvileg ha rákattintasz egy képre, meg tudod nézni nagyobban is. Elvileg.

 

 

Ez, az, amaz

Megint sokáig nem tudtam írni.... Lenne mit mesélni minden nap, de 3 szakdolgozat írása mellett egyszerűen nincs idő.
Most csak random gondolatokat, eseményeket firkantok le. Morzsák:)

- Már nem köhög az eb (csak néha), viszont tegnap egész nap hányt. Nem maradt meg benne semmi, a vizet is sugárban kihányta. Tehetetlenség-érzés ON. Ma reggel újra állatorovos, aki közölte, hogy még a múltkori betegség terjedhetett le a gyomrára, emésztőrendszerére. Gyógyszert nem adott, megint a vitaminokkal jött ( már így is kap Ca-t és fél tabi multivitamint a kölyök - az utóbbiból 1-2 tabletta kéne, de jó tápot kap, nem akarom "túldoppingolni"), meg hogy áztassuk be neki a kaját, mert még mindig piros kicsit a torka.
És ne aggódjunk, amiért a kutya olyan volt tegnap, mint egy szerencsétlen agyonvert állat, akinek a farkát csóválni sincs ereje  - "a vizslák ilyen depressziósak tudnak lenni".
No comment.

- A kutyaoviban pár hete már a nagycsoportba jártunk, ahol mi voltunk a legkisebbek (nem kor, hanem méret és temperamentum alapján nagycsoport). Hunter mindig fekete lett a foglalkozás végére, könnyedén legyűrte őt bármelyik kutya. Részemről mondjuk nem bánom, hogy "hagyja magát": sosem agresszív, nem csinál problémát abból, ha a hátára fektetik - játéknak vesz mindent.
Viszont az "óvónénik" áttanácsolták a középső csoportba, mert talán mégsem jó a kutymorgónak, ha ilyen terminátorok szabadulnak rá:) A vele egy súlycsoportban lévőkkel felszabadultabban tud játszani, rohangálni.

- Múlt héten szép dicséretet kaptunk, fülig is ért a szám: ültetést, fektetést gyakoroltunk, akinek ment, az közben már a szemkontaktusra is gyúrhatott. Mivel Hunternek  nem probléma az ülés, fekvés parancsra végrehajtása, mi inkább azt gyakoroltuk, hogy a pozicíókban is minél tovább tartsa a szemkontaktust. Az óvónéni (ok, kiképző, persze, de így sokkal jobban tetszik) megnézett minket, és közölte, hogy Hunter "nagyon okos, figyelmes kutya", mi pedig "ügyesek vagyunk". Hurrá:)

- Ha a kutyaovin be kell hívni, és magunk mellett tartani a kutyánkat, Huntert egyre többször rálehet venni, hogy a tanult trükköket ott is végrehajtsa. Természetesem nem szlalomozok vele (még), de a forgás, felugrás, lábrapacsi, lelövés már megy. Nem győzöm ismételni: nem a mutatvány a lényeg ezekben a dolgokban, hanem az, hogy a kutya akár nagyon ingergazdag környezetben is figyeljen rém, és végrehajtsa, amit kérek.

- Apropó, behívás: egyre szebben megy ez is a kutyaoviban, csak a "bent maradást" kellene erősíteni. Mindig odarohan hozzánk a kutymorgó, ha hívjuk, de 2-3 másodperc múlva megy is vissza, főleg ha a többi kölyök még összevissza rohangál  (nagy a csábítás). El szeretném érni, hogy ilyenkor pórázra vétel nélkül is bent maradjon, amíg nem engedem útjára a "mehetsz" paranccsal.
Note: ha rászólok, hogy maradjon, az általában megállítja, de én enélkül szeretném, hogy bent maradjon, tehát hogy a behívás ne azt jelentse neki, hogy csak becsekkol, aztán megy is tovább. A behívás legyen egyenlő neki azzal, hogy "a gazdi hívott, szóval odamegyek hozzá, és ott is maradok, amíg mást nem mond".

- Egyre többször fordul elő, hogy felemelt lábbal pisil. Tudom, ez egy olvasónak nem hírértékű esemény, de mi büszkék vagyunk rá:) Viccesen csinálja: elkezd pisilni, közben eszébe jut, hogy fel kéne emelnie a lábát, de akkor meg olyan magasra emeli, hogy néha felborul.... Mókásan próbál egyensúlyozni az égbe emelt lábával.

- A bukfenc tanítását újrakezdtem, mert mint írtam régebben, Hunter valamiért a "nem szeretem" feladatok közé sorolta a trükköt: inkább pörög, forog, ugat, nyafog, de nem csinálja meg. Most is megvezetéssel gyakorlok vele, de figyelek arra, hogy ha fel is ajánlja már sokszor a teljes feladatot, akkor sem tekintem "megtanultnak" a dolgot, és nem kötöm még vezényszóhoz, csak ha már tényleg minden helyzetben jól megcsinálja kaja-segítséggel.
Múltkor ott ronthattam el ugyanis, hogy mivel már az elején sokszor átfordult teljesen, úgy gondoltam, ez már megy neki, hozzácsaptam a vezényszót, és onnantól kezdve csak kértem tőle, egyértelműnek véve, hogy tudja, mit várok tőle.
Most inkább megszerettetem vele a bukfencet: mindig csak 2-3x kérem tőle maximum, és mindig nagyon örülök, ha sikerül megcsinálnia, valamint különlegesen finom jutalomfalatot kap érte (pl.: konzervtápból egy darabka - odavan érte:))

- Már nagyon várjuk, hogy leessen az első igazi nagy hó, és megnézhessük, mit fog hozzá szólni a szagkapitány. Aranyosak tudnak lenni az állatok, amikor ismerkednek a mély hóval...

Fürdés után:

5 hónapos nagykutya:

A fene,,,,

Nem múlik Hunter köhögése...
Lassan két hete köhög, kapott már ambroxolt, mézet, vitamint, a kaját csak langyosan tesszük elé (a megszokott tápját beáztatjuk, hogy ne sértse a torkát), stb. Amikor egy hét után visszavittük az állatorvoshoz, hogy hát na már, nem válnak be a dolgok,  akkor az ambroxolt leváltottuk mucoprontra, kapott injekciót, továbbra is langyos víz, beáztatott kaja... Talán már nem olyan erőlködő, fuldokló, száraz a köhögése, persze, enyhült és felszakadozóbbá vált, de akkor is... már két hete.

Még kb. másfél hónappal ezelőtt volt egy ilyen köhögős időszaka, akkor rögtön injekciót kapott, el is múlt pár napon belül.

Szörnyű ez, most megértem, mit éreznek a kisgyerekes szülők, ha beteg a babájuk. Nem jó ez a tehetetlenség, ráadásul a kutyának (mint a kisbabának) sem tudod elmondani, hogy nyugi, minden rendben lesz. Mondjuk Hunter kedvét, mozgékonyságát nem befolyásolta a betegség, de egy-egy csúnyább köhögőroham után olyan kis szerencsétlenül állt és nézett ránk...
Ahhoz képest már jobb a helyzet. De nem múlik el, és ez dühítő.

Az meg vicces, hogy az ugyanaz történik, mint ha én vagyok "nem tudok kilábalni belőle"- beteg: mindenkinek van egy tuti, atombiztos tippje. Vegyél ilyen cseppet, olyan szirupot, pálinkát, fokhagymát, mézet, sót, párologtass, gyógynövényezz.... Egyszerűen mindenki, aki meghallja, hogy betegségről van szó, kötelességének érzi, hogy tudassa velünk, szegény felvilágosulatlanokkal, hogy van 1 olyan módszer, ami egészen biztosan használni fog.

Porszívó

Hunternek teljesen egyértelmű, hogy ha valamit mi leejtünk vagy ledobunk a földre a jelenlétében, ahhoz ő nem nyúlhat hozzá, csak ha mi kiadjuk a "tessék" parancsot. Okos kutya:)
De az is teljesen egyértelmű neki, hogy amit ő talál a lakásban, azt megeheti. Ergo ha nem látta, hogy azt mi ejtettük le, akkor az nem hozzánk tartozik, ergo ő vadászta, ergo övé, nemde?
Úgyhogy most nagyban prüszköl, és kis adagokban hányja ki a vöröshagymadarabkát, amit a konyhában porszívózott fel, mielőtt észrevettük volna. Buta kutya:)


Szóval ezen még dolgoznunk kell.....

Tanácstalanság

Tiszteletben tartani. Valakit, valamit.
Társas interakcióban:)
Nem is olyan egyszerű.

Nekünk ugye most itt van Hunter, itt is lesz az elkövetkezendő 15-99 évben:) Fontos nekünk, családtag. Gyerek még, 4,5 hónapos.
Senki nem várja el egy másik embertől, hogy a "gyerekét", akiről gondoskodik, magára hagyja pár napra.
De azt is tiszteletben kell tartani, ha valaki nem akar kutyát látni a házában, mert még aszerint gondolkodik, hogy a biztosan minden kutya büdös, koszos, mindent szétrág, mindent lepisil, bekakil, ettől függetlenül jófej a kutya, de a kertben a helye.

Nos, én tiszteletben tartom az ő gondolkodását, még ha nagyon, nagyon nem is értek vele egyet.
Az, hogy ő tiszteletben tartja-e, hogy nekünk Hunter családtag, aki megszokott egy rendet, aki párhetes korától megszokta, hogy nincs kizárva sehova - ez jó kérdés.
De a két vélemény, mondhatni attitűd nem egyeztethető össze.

A sztori: el akartunk utazni apámhoz Szegedre. Nagy kertje van, a kertben kis társasági kutya, apám nem éppen kutyaértő ember, naponta ad neki enni,ennyi. Sétálni nem viszi.
Közöltük, hogy magunkkal vinnénk Huntert is, tekintve hogy még kölyök, és nem nagyon van olyan, akire rábíznánk, meg nem is szeretnénk 2-3 napra távol lenni tőle.
Ok, vihetjük, persze. De a házba nem jöhet be.
Én: Na de teljesen szobatiszta, ő maga is tiszta, nem tesz kárt semmiben, és megszokta, hogy velünk van, egy idegen helyen kizárva...
Ő: Nem jöhet be kutya a házba.
Azt már nem kezdtem el magyarázni, hogy Hunter valószínűleg végignyüszítené az éjszakát, ha egy idegen helyen, kint kéne aludnia, távol tőlünk. Másrészt meg: hideg van, és azt elvárni az ő kutyájától, hogy egy ismeretlen betolakodóval megossza a kutyaházat.... enyhén nevetséges.
Így hát itthon maradtunk.

Anyámék sem tartanak bent kutyát, de tiszteletben tartották, hogy mi igen - amikor látogatóba mentünk, természetes volt, hogy Hunter bemehetett a lakásba.

Mi lehet a megoldás?
A ház az ő háza - ebbe nem szólhatok bele, ő hozza a szabályokat.
Hunter az én családom tagja, a "részem" - ebbe ő nem szólhat bele. Ahogy azt sem mondhatná, hogy ne vigyem magammal Gábort.

Van megoldás?

Mindenféle

Nnna, mivel megütközve tapasztaltam, hogy nem tudok kommentet írni a saját blogomba, kicsit átpofoztam a rendszert. Most már lehet bejelentkezés, stb. nélkül is hozzá(nk)szólni -  elég idióta dolog lenne, ha ez miatt regisztrálni kéne mindenféle oldalakra:)

A szekrényajtó becsukásával jelenleg megakadtunk, Hunter eljutott odáig  (formálással), hogy megérinti az orrával az ajtót, de ennyi. Nem tolja, nem érinti meg kicsit erősebben, hogy mozduljon befelé - így nem tudok klikkelni. Erősen töprengek, hogyan is kéne ezt megoldani, sandán méregetem lakásban fellelhető összes szekrényajtót, hogy melyik csukódik a legkönnyebben.

A lámpakapcsolást pedig még el sem kezdtük - deriz nó idő.

Viszont azért tanultunk újat mostanság: egy hosszúbotot (shaolin kungfus fegyverem) fogok meg, az eb pedig megkerüli (2x - ez az elvárás egyelőre). Megvezetéssel tanítom neki, a "kerüld" vezényszóval. Kíváncsi leszek, hogy más tárgyakkal (pl. fa a parkban) is meg fogja-e csinálni.

És ami váratlan, öröm és boldogság, izgalmas újdonság, meglepő fordulat: Hunterrel labdáztunk tegnap!!!!
De nem akárhogy... Eddig ez úgy zajlott, mint már írtam: labda repül, Hunter utána, hozza vissza, rágcsálja, őrzi, fogócskázna,  többszöri "kérem!" felszólításra végül elengedi, és várja, hogy újra eldobjam. Lakásban.
Kint ezt nagyon ritkán csinálta meg, odáig ment, hogy elkapja a labdát, tán még meg is közelített, de odaadni....? Ritkán.

Nos.
Tegnap (még a lakásban) elgurítottam neki a labdát, mert kissé pörgött az eb. Elkapta, visszahozta, letette előttem, és rámnézett.
Döbbenet.
Gyors klikk, kaja:)
Újra eldobtam, és az egész megismétlődött,újra és újra. Hunter tudatosan letette előttem a labdát, várta a dícséretet, jutifalatot, és hogy megint eldobjam.

Az esti sétához levittem magammal a labdát is, gondolván, kint úgysem ismétli meg a mutatványt... És tévedtem: Hunter ugyanúgy visszahozta, letette elém a nyálas labdát.
Szárnyaltam.

Igazából nem tudom, mi történt. Valószínű, hogy ha fát dobnék el, azt nem hozná vissza - fognövesztés van ugyanis, minden kis fadarabot megrágcsál. A fa nem visszahozásra való, hanem ínydörzsölésre:)
Talán egyértelműen összekötötte a labdát a játékkal? Mostanság már sosem vittem le magammal dobálnivalót a sétákra, mondván, minek...
Vagy csak most ülepedett és tisztult le benne a sokszori próbálkozás, tanítás?
Vagy csak megtanulta értékelni a labdázást a lakásban, mert ritkán tud rávenni minket (úgyse adja oda, könyörögni nem fogunk, nem labdázunk - elgondolással nem nagyon játszunk vele ilyet, max. én elgurítom neki párszor, ha nagyon pörög) ?


+ utólag egy kis elmélkedés:
Még ma is sok embertől hallom/látom, hogy nem tetszik nekik, hogy Hunterrel, ezzel a cukimukiédibédi kiskutyával olykor milyen szigorúan bánok. Leültetem a zebránál,amíg várunk, stb. Szörnyű.
Az ilyen emberek hasonlóak azokhoz, akik hangoztatják, még a mai modern világban is: "A kutya 6 hónapos koráig csak játsszon, más dolga nincs. Aztán 6 hónaposan el lehet kezdeni tanítani."
Persze. A gyereknek is csak 7-8 évesen kezdjük el megtanítani, hogy ne rohanjon ki az úttestre, ésatöbbi. Ugye?:)
És ezek az emberek azok, akik valóban nem csinálnak semmit a kutymó 6 hónapos koráig (sokszor utána sem, mert akkor már nem olyan kis cuki, túl makacs,stb.).És ezeknek a kutyái lesznek aztán egész életükben a kertbe zárva.